2013. május 30., csütörtök

A gonosz ébredése



Újabb alkalom a fájdalomra, hogy sajnáljam magam, hogy dühöngjek. Szabadon választhatok. Napok telnek, évek múlnak, a düh csak erősödik. Hiába nyelem vissza, nem múlik, csak gyűlik és ösztönöz. Várom a pillanatot, hogy kirobbanjon. Reménykedj, hogy nem leszel ott. Reménykedjen mindenki, hogy elmarad. Szívem szerint törnék-zúznék, üvöltenék, elhajtanék mindenkit. Nekem nem kell segítség, én jól vagyok. Hagyjatok egy percet, hogy tomboljak, hogy átkozódjak, nem, nem akarok megnyugodni. Azt akarom, hogy sírjatok, hogy könyörögjetek, hogy sajnáljátok, hogy közém és a dühöm közé álltatok. Nem akarok többé viselkedni, nem akarok megtorpanni, azt akarom, hogy mindenkit mosson el a haragom. Magam akarok lenni, az ember, aki magáért él, aki nem törődik mással. Meg akarok felelni másoknak és önmagamnak. Tele vagyok kusza gondolatokkal, nem bírom kontrollálni magam, valami kitörni készül belőlem, kérdése, hogy mi? Én vagy a gonosz…Teljesen mindegy, ahogy most érzem, mindkettő hasonló temperamentumú…


És lőn felvirradt a nap, melyen a gonosz életre kél. Eljő és elárasztja kétellyel és pánikkal az arra érdemesek szívét. Mind együtt várjuk ama napot, és vigadunk majd borban és mámorban úszva, hogy dicsőítsük bukását a jónak. Erényeinket ártatlanok vére mossa majd el, és mi vígan iszunk kifordult szemeik mellől önön hiúságunk jutalmát. Igen, az lesz a nap, melyen mind megbánjátok majd kétszínűségeteket, megbánjátok, majd, hogy oly nagy áhítattal tetettetek közönyt, megbocsátást…hálát. Mind együtt égtek majd, és én segítek meggyújtani a máglyát. Örömmel vigadok majd az őszinteség napján, mikor nem lesz majd menekvés, mind egyformán pusztulunk, mosollyal az arcunkon. De én nem csak mosolygok majd, hanem röhögök, őrjöngve és tombolva, megszabadulva láncaimtól taposok majd hulláitokon. Enni akarok a húsotokból, kitépni a szíveteket, és megkérdezni, ez volt az, amivel szerettél? Ez a darab hús jogosított fel, hogy megvessél? Kitépem és áldozatként mutatom be, hűséget fogadva az életnek, az őszinteségnek és a haragnak.